Somlyai bor, elsőrendű magyar boraink egyike, mely a Somlyó-hegyen terem. Az egész szőllőterület 517 ha., melyen körülbelül 3500-4000 hl. bort szűrnek. A Somlyó-hegyet négy fő részre osztják: a vásárhelyi, jenei, nagyszőllősi és dobai oldalra; legjobb bor terem a vásárhelyi oldalon. Fő szőllőfajták: sárfehér és rakszőllő, továbbá furmint, budai zöld és olasz rizling, melyet gondosan mívelnek, öt kapálásban részesítenek s újabban erősen trágyáznak; sajnos, hogy a filloxera már itt is nagyon befészkelte magát. A szüret a Somlyó-hegyen ősi szokás szerint okt. 21-én Orsolya napján kezdődik s az első lefejtést december végén vagy januárban végzik. A somlyói bor pompás zamatú, némileg zöldesbe hajló szinű fehér bor, mely több évi gondos pincekezelést kiván, mig kifejlődik. A szőllőmívelés és borkezelés egyébiránt a balatonmellékivel, főleg a badacsonyival egyezik.

   Somlyó-hegy, egészen szabadon álló hatalmas bazalt-kúphegy, mely Veszprém vármegye devecseri járásban Somlyó-Vásárhely fölött emelkedik; magassága 435 m. Tetején rom van, melynek falai még meglehetős épségben vannak. Az alsó várban kivehetők még a várőrség szobái, a belső várban a várúr lakása és a konyhahelyiség magas kürtőjével. Az udvar közepén bedobált kővel és törmelékkel jóformán megtöltött széles, kikövezett kút van. Már a XIV. sz. végén fennállott mint királyi vár. Zsigmond azonban 1389. Garai Miklós nádor fiainak Miklósnak és Jánosnak adta át cserébe a valkóváremgyei ivánkaszentgyörgyi uradalomért. A Garai-család kezén maradt 1457-ig, amikor is Garai László nádor a pannonhalmi Szt.-Márton-monostornak konventje előtt megjelenvén, élő szóval előadta, hogy atyja Miklós a győri püspökséget néhány évig világi kézzel kormányozta és jövedelmeit kénye-kedve szerint használta, azon igéretét pedig, hogy a győri egyházat ennek fejében kárpótolja, hirtelen halála miatt nem teljesíthette. Ő tehát, hogy atyja lelkét megmentse az Isten bosszújától, Somlyó várát minden tartozandóságaival együtt a győri püspökség számára felajánlotta. A vár azonban kevés ideig maradhatott a győri püspökség birtokában, mert már 1464-ben tapsonyi Anthimi János kezén találjuk. 1495. Bakócz Tamás egri püspök kapta királyi adományban, ki végrendeletében e várat 1517. unokaöcscsének erdődi Bakócz Péternek hagyományozta. Ettől fogva a XVI. sz.-ban az Erdődy-család a vár ura. 1603. Nádasdy Tamásé, ki ez év jan. 6. Ugod és Devecser várával együtt örökjogon adta el 6000 magyar forintért Megeri Imrének és neje Viczay Magdolnának. 1675. Liszti János gróf a vár birtokosa. Utoljára 1717. szerepel, midőn Bottyán János, Rákóczi tábornoka, Starhemberg, Rabutin és Pálffy közeledtének hirére a várat élelemmel láttatta el, s az ugy ahogy kijavított ócska fészekbe némi csekély őrhadat vetett. Hadi jelentősége már akkor sem volt, s a felkelés végén pusztán hagyják, az enyészetnek engedik át.

   V. ö. Tudományos Gyüjtemény (1824, VIII., 85.); Véghelyi Dezső, Győri Történelmi és Régészeti Füzetek (4. köt.); Ráth Károly, Vasárnapi Újság (1865. évf. 16. sz.); Magyarország képekben (Pest 1868).